Bíboros az Egyház szívében

Részletes leírás

Az interjúkötet fordítójának, Barsi Balázs atyának ajánlása:
Abban a nagy emberi zűrzavarban, amely az Egyházba is be-szüremkedett, a Jó Pásztor nem hagyja magára nyáját, hanem tapasztalható módon olyan főpapok által vezeti és erősíti, akiknek van válaszuk korunk súlyos erkölcsi csapásaira és támadásaira, amelyek Krisztus egyházát és magát az embert fenyegetik: az abortusz, az eutanázia, a család tagadása, az egyneműek házassága. Ugyanilyen döbbenetesen nagy probléma az a teljes erkölcsi relativizmus, amely az egyén szabadságának mindenek fölé helyezésével egy már most is tapasztalhatóan élhetetlen társadalmat teremt.
Raymond Leo Burke bíboros logikátlannak, tehát elfogadhatatlannak tart egy olyan elképzelést az Egyházról, amely hagyományát megszakítva próbálja most kitalálni önmagát. Ebben a csodálatos, tanúságtevő írásában ezekre az égető kérdésekre is igyekszik egyházhű, egyedül Isten főségét szem előtt tartó válaszokat adni.

A beszélgetést vezető Guillaume d’Alançon előszavából:
Az életrajzi tényeken, Raymond Leo Burke jellemvonásain és mindazon keresztül, amit a bíboros mondott, tett és átélt, a Gondviselés művét látjuk megnyilatkozni. Akik a negyven év alatt, amióta alázatosan munkálkodik az Úr szőlőjében, kapcsolatba kerültek vele, szelíd és együttérző pásztornak ismerték meg, aki kész mindent odaadni Krisztusért és az Ő Egyházáért, a lelkek javára. Így érthető, hogy számára az igazság védelme, valamint az emberi élet fogantatástól a természetes halálig tartó védelme nem választható el egymástól, illetve hogy az Evangélium hirdetése és az Evangélium szerinti élet is egy és ugyanaz. Nála a teológiai elmélet soha nem ütközik a lelkipásztori gyakorlattal, ezért is képes megvalósítani az igazi szegénységet és a valódi egyszerűséget.
Azok, akik a közelébe kerültek, Burke bíborost nem kérlelhetetlen bíróként, sokkal inkább mély lelkű, meghallgatásra kész emberként jellemzik. Odaadó Jézus Szíve- és Mária Szíve-tisztelete, mélységes szeretete a szelíd és alázatos szívű Krisztus iránt egy-egy fohász formájában beszélgetés közben is gyakran megnyilatkozik. Látszik, hogy az igazi teológiát Szent Jánostól, a szeretett tanítványtól tanulta, aki Jézus keblére hajtva fejét figyelmesen hallgatta a Szent Szív titkait. A szentek mind teológusok, és egyedül csak a szentek igazán azok…

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI