Akiket üldöztek az igazságért

Részletes leírás

Ez a könyv mintegy száz ember életének helytállásának és szenvedéseinek legfontosabb eseményeit gyűjtötte össze azok közül az ezrek közül, akik „megkísérelték a lehetetlent, vagy a »majdnem lehetetlent«”. Mert azzal mindenki egyetért, hogy a második világháború végső szakaszában féket vesztett náci és nyilas tombolás agresszivitásával szembeszállni minden lehetetlennek vállalkozást jelentett, és mindezt pedig a személyes biztonság teljes feláldozásával, az életveszély vállalásával és a túlélés esélyének elvesztésével volt egyértelmű.

De akadtak — mint látni fogjuk, nem is kevesen —, akik indíttatást kaptak és bátorságot merítettek az evangélium szelleméből és Jézus parancsából, hogy a természetes emberi félelmüket és az üldözöttek védelmére keljenek. Úgy, ahogyan éppen lehetett, olykor szinte semmiféle védelemmel nem rendelkezők, zsidók, katonaszökevények, keresett emberek üldözöttek. Kevesebb olyan kolostor volt, ahol ne bujtattak volna üldözötteket: keresett embereket, zsidókat, szökött katonákat. Kevés plébánia akadt, ahol ne állítottak volna ki tucat- vagy százszámra az esetleg életet jelentő keresztlevelet.

Voltak nyíltan és hangos szóval tiltakozók, mint a mártírállhatt Kálló Ferenc tábori esperes; voltak, akik csendesen kísérték védenceiket a Duna-partra, vagy a jeges hullámok, mint Bernovits Vilma és Slakáházi Sára nővérek. (Utóbbiról később kiderült, hogy ünnepélyes háborúi fogadalomban ajánlotta fel életét az üldözöttekért.) Voltak, akik a legális szervezetek adta lehetőségeket igyekeztek felhasználni, mint Benkő István lelkész, EMSZO-vezető, akit ezért Dachau­ba hurcoltak; Berencz Ádám plébános újságíró, aki állította az ellenállás szolgálatába, és Pór József bonyhádi apát-plébános pedig megelőzve a hivatalosan deklarált ökumenizmust és összefogva az evangélikus gimnázium tanáraival, Kerényi-Kunszt Henrik­kel, Thomka Gusztávval és Gombös Miklóssal — megszervezte a „Hűséggel a Hazához” mozgalmat, amiért Gestapo­fogsággal és majdnem az életével fizetett. Hosszú lenne valamennyit felsorolni; az egész könyv is a feltárt valóságnak csak egy töredékét tartalmazza.

Dehát miért tették? Nem lett volna kényelmesebb, „észszerűbb” és „hasznosabb” saját maguk mentésével foglalkozni, és a cselekvés lehetetlenségére hivatkozni?

Mert emlékeztek az emberi kapcsolatokat szabályozó jézusi parancsokra: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” (Mt 7,12). — „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). — „Sen­kinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja testvéreiért”.

Viz László

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI